Szülőnek lenni nem könnyű, és sokszor előfordul, hogy már nem tudunk mást tenni, hogy figyeljen ránk a gyermekünk, minthogy felemeljük a hangunkat. Persze a kicsi ovisoktól a kamaszokig ilyenkor a legtöbb gyerek füle bedugul, és csak azért sem figyel ránk oda.
A szülő-gyerek kommunikáció nagyon fontos dolog, hiszen ez az egyik alapja a gyermekünkhöz fűződő kapcsolatunknak. Nagyon fontos, hogy a szülő és a gyerek őszintén tudjanak egymással beszélgetni, megoszthassák egymással a felmerülő problémákat, és közös nevezőre jussanak.
Ezért tehát egyáltalán nem mindegy, milyen hangnemet ütünk meg a gyerekünkkel szemben. Nemcsak a kiabálás lehet gond, de a túlzott babusgatás, gügyögés is, hiszen már akár egy óvodás gyerek is kikérheti magának, hogy ne kezeljék kisbabaként, egy kamaszt pedig nagyon tud zavarni, ha nem kezeljük korának megfelelően.
A hangnem kiválasztása tehát az egyik legfontosabb lépés a szülő-gyerek kommunikációban. De melyek is azok az alapvető hibák, melyeket szülőként hajlamosak vagyunk elkövetni?
Az üvöltés egyik életkorban sem használ
Általában a kamaszok esetében szokták mondai, hogy nem használ az üvöltés, de valójában kisebb korban sem túl célravezető megoldás. Akkor emeljük fel a hangunkat szülőként a leggyakrabban, ha már tehetetlen vagyunk, és képtelennek érezzük magunkat arra, hogy ész érvekkel hatni tudjunk a gyermekünkre.
Kamaszoknál és dackorszakos óvodásoknál gyakori a szelektív hallás, vagyis bármit mondunk, a gyerek a füle botját sem mozdítja, és nem teszi meg azt, amit éppen kérünk tőle. Ez meglehetősen idegesítő tud lenni, de nem az a megoldás, hogy kiabálunk.
A kiabálással csak a saját tehetetlenségünket erősítjük. Jobb módszer, ha nyugodt, higgadt hangnemben közöljük az álláspontunkat, és akár megvonást is alkalmazhatunk, vagyis tiltunk egy olyan dolgot, amit a gyerek szeret. Ilyenkor nagyobb rá az esély, hogy végül megteszi, amit kérünk, mintha üvöltve és ordítva kérnénk meg ugyanerre.
A kamaszokat ráadásul a higgadt, nyugodt hangnem ilyenkor jobban tudja idegesíteni, mint az üvöltés. Az üvöltésre sokszor a gyerek részéről is üvöltés lesz a válasz, amit jobb elkerülni.
Szeressünk, és ne címkézzünk
A szeretet kimutatása nagyon fontos lépés a szülő-gyerek kommunikációban. Erre számos eszköz van, a nagyon szeretlek kimondásától az ölelésen át a pusziig. Fontos, hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is kimutassuk a szeretetünket a gyerek féle, így megtanulja ő maga is kimutatni a szeretetét a szülő és mások felé.
A szeretet nyelve természetesen mindenkinek más, jó, ha tudjunk szülőként, hogy melyik a gyermeké és melyik a miénk, mert így könnyebbé válik a kommunikáció is.
Fontos, hogy ne hasonlítgassuk és címkézzük a gyereket. Szinte mindenki hallott már ilyet vagy a saját, vagy egy ismerőse szüleitől, hogy ezt úgysem fogod tudni megcsinálni, vagy XY bezzeg meg tudja csinálni, te miért nem. Ezzel a gyerek önbecsülése fog csorbát szenvedni, ami az önértékelésében és a személyiségében is károkat okozhat.
Inkább dicsérjük és bíztassuk a gyereket, még akkor is, ha valamiben nem annyira ügyes.
Kép forrása: Pexels.com
